Szemben más betegségekkel (pl. FIV, FELV), a FIP megállapítására nincsen egyszerű teszt, amivel minden kétséget kizáróan megállapítható lenne a betegség. Azonban a tünetek, valamint a vérlabor és biokémiai eredmények együttes figyelembevételével mégis felállítható a diagnózis.
A FIP tünetei kezdetben nagyon általánosak, és a betegség eléggé ritka ahhoz, hogy biztos diagnózis hiányában az állatorvos más irányba tapogatózzon a kezelést illetően. Az itt ismertetett diagnosztikai lépések segíthetnek abban, hogy gyorsabban sikerüljön felismerni a FIP-et.
FIP-es, vagy FIP-gyanús macska gazdájaként nagyon fontos, hogy felvértezd magad ezekkel az információkkal, mert az időben elkezdett kezelés a tapasztalatok szerint kulcsfontosságú.
A legfontosabb objektív mutatók a teljes vérképben és biokémiában találhatók. Elsősorban ezekre, valamint az ultrahangos vizsgálatra támaszkodjunk a diagnózis felállításakor.
A nedves FIP legszembetűnőbb tünete a hasüregben felgyűlő, nagymennyiségű folyadék. Előfordulhat, hogy a mellkasüregben keletkezik folyadék, ami kevésbé látványos, de nehézlégzést okozhat, ami egy jóval veszélyesebb állapot. Ha a hasüregben keletkezik folyadék, a macska felfújtnak, körte alakúnak fog látszódni, mint egy vízzel teli lufi.
További, általánosabb tünetek:
A hasüregi folyadék a tapasztalatlan gazdák számára könnyen összetéveszthető a puffadással vagy hízással, de jellegzetes elhelyezkedésű, illetve az esetleges testsúlynövekedés mellett is csontosabbnak érződik a macska, az izmaiból is fogyhat a betegség előrehaladásával.
A mellüregi folyadék esetében problémát jelezhet a megnövekedett légzésszám. A normális tartomány 15 és 30 között van, ezt az állat nyugodt pillanataiban, ideális esetben alvás közben érdemes mérni. Légzés közben nedves, szörcsögő hangot adhat a macska.
Ha a FIP gyanúja felmerül a fentiek alapján, a következő lépés a teljes vérkép és biokémiai labor. Egy tipikus FIP-es labor esetében:
A legtöbb FIP-es macska esetében nem-regeneratív vérszegénység és láz mérhető. Nem minden vérkép fog azonos mutatókat produkálni, azonban ha néhány mutató jelen van, javasolt folytatni a diagnosztikát.
Mivel a FIV és FELV is gyakoribbak a FIP-nél, mindkettőt tesztelni kell, hogy kizárhatók legyenek. A FIP és a két betegség tüneteinek egy része hasonló, ez pedig félrevezető lehet a diagnózis felállításakor. Sajnos előfordulhat olyan eset is, hogy a fenti fertőzésekkel együtt is jelen van a FIP.
Egy fecskendővel mintát vesznek a folyadékból. A folyadék tipikus jellemzői:
RT-PCR a folyadékból:
Ne végezzünk RT-PCR tesztet a vérből vagy ürülékből
Ezek gyakran lehetnek hamis pozitívak vagy hamis negatívak, tehát nem segítenek a bizonyosabb diagnózis felállításában.
A száraz FIP esetében a betegség lefolyása lassabb, a szervezet nem produkál olyan erőteljes immunreakciót, így az észlelhető tünetek is sokkal általánosabbak, ami jelentősen nehezebbé teszi a diagnózis felállítását. Ez a változat ritkább, mint a nedves FIP.
Az ebben a változatban szenvedő macskák gyakran mutatnak:
Ha a vírus átjut a vér-agy gáton, akkor neurológiai és- szemtünetek is kialakulhatnak. A szemtünetek laikusként is észrevehetők olyan értelemben, hogy "valami nem stimmel" az macska szemével (elszíneződés, homályosság). Az alábbi szembetegségek alakulhatnak ki:
Neurológiai tünetek:
Neurológiai és okuláris tünetek előfordulása
A neurológiai és okuláris tünetek mind a száraz, mind a nedves FIP esetében előfordulhatnak.
Ha a FIP gyanúja felmerül a fentiek alapján, a következő lépés a teljes vérkép és biokémiai labor. Egy tipikus FIP-es labor esetében:
A legtöbb FIP-es macska esetében nem-regeneratív vérszegénység és láz mérhető. Nem minden vérkép fog azonos mutatókat produkálni, azonban ha néhány mutató jelen van, javasolt folytatni a diagnosztikát.
A száraz FIP elváltozásokat okoz az érintett szervekben, amiket ultrahangos vizsgálattal fel lehet fedezni. További jel lehet a mesentriális nyirokcsomók és a vesék megnagyobbodása. A vizsgálat közben az elváltozást mutató területekről szövetminta vehető, amelyet immunfestéses vizsgálatra lehet küldeni.
Az FCoV vírusok megfestése direkt immunofluoreszcens eljárással a cytocentrifugált hasi folyadékban vagy immunohisztokémiai megfestése szövetmintáknak a legbiztosabb módja a vírusok kimutatásának. Az immunfestés sem tud különbséget tenni az ártalmatlan FCov és a FIP-et kiváltó FCov között, de krónikus gyulladásos szövetben talált fertőzött makrofágok már erős bizonyítékot jelentenek. Egy friss tanulmányban vizsgálva az immunfestéses módszer 97-100%-ban prediktálta a FIP fertőzést.
Bár az immunfestés nagy hatékonysággal azonosítja a jelenlévő FCov vírusokat, a negatív eredmény már sokkal kisebb eséllyel döntő. Ez azt jelenti, hogy egy pozitív immunfestéses teszt nagy valószínűséggel alátámasztja a diagnózist, viszont a negatív teszt még nem fogja kizárni.
Ha az egyéb tünetek önmagukban még nem elengendőek a diagnózis felállításához, a GS kezelés akkor is elkezdhető, mert rendszerint gyors javulást hoz (és kevés ismert mellékhatása van). Ha bekövetkezik a javulás, akkor a diagnózis biztossá válik és a kezelés folytatható.
FIGYELEM: nem létezik FIP-teszt
A koronavírusok kimutatására alkalmas PCR-tesztre néha (hibásan) FIP-tesztként hivatkoznak. Ez egy félreértés: a PCR teszt mind az ártalmatlan FeCV-t, mind a betegséget okozó FIPV-t kimutatja és nem tesz közöttük különbséget. Tehát önmagában ez a teszt nem fogja sem kizárni, sem bizonyítani a FIP diagnózist. Ugyanez igaz az antitesteket mérő ELISA tesztre is. Mindkét teszt csak az egyéb vizsgálati eredményekkel együtt értelmezhető.