Manny különleges, mert ő az egyik első magyar cica, aki sikerrel küzdötte le a FIP-et. A gazdija írta:
Utólag visszagondolva Manny-nek az ivartalanítás után kezdtek megjelenni a tünetei. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy minden ivartalanítás ilyesmivel jár, csak maga a beavatkozás legyengítette kissé az immunrendszerét, amit sajnos a FIP kihasznált. Először hullott a szőre, a farka tövénél egészen kikopott, aztán fogyni kezdett és egyre kedvetlenebb, enerváltabb lett. Elmentünk kivizsgáltatni egy III. kerületi állatorvosi rendelőbe, ami nagyon jó választásnak bizonyult.
A FELV, FIV-et kizártuk tesztekkel viszont ultrahangon látszott, hogy az egyik hasi nyirokmirigye 3 centire duzzadt (ami méretarányosan elég nagynak számít) és sok egyéb más mellett felmerült a rák gyanúja is. Műtét során megállapította a doki, hogy olyan helyen van, hogy nem lehet eltávolítani, de vett belőle mintát és elküldte laborra. Labor vizsgálat alapján megtudtuk, hogy nem rák, viszont egyre rosszabbul volt Manny. Kb. két hét után napi rendelőbe járás után tudta levonni a dokink a konklúziót, hogy valószínűleg száraz FIP, ami némileg kezdett nedvesbe átmenni. Azért tartott ennyi ideig a diagnózis felállítása, mert sajnos nincs FIP teszt, és a száraz FIP-et a legnehezebb diagnosztizálni.
Mivel már a két hét alatt felvetődött a FIP, mint lehetőség nekiestem guglinak és olvastam Dr. Pedersen tanulmányáról és klinikai tesztjének eredményeiről, elkezdtem kutakodni a GS-el kapcsolatban. Akkor még a magyar FIP csoport-nak híre sem volt, a nemzetközi FIP warriors oldalon viszont sikerült találni 2-3 magyar sorstárs gazdit, aki már elkezdte a kezelést és segítettek tájékozódni a gyógyszerrel kapcsolatban. Ők és egy FIP Warriors admin rengeteget segítettek a kezelés során mind gyakorlati, mint lelki szempontból, amit ezúton is nagyon köszönök.
Mielőtt megjött a GS már nagyon lefogyott (3,3 kilóról 2,5-re), kint voltak a csontjai, szőr se volt már rajta sok, ödémák jelentek meg illetve már egész nap csak gubbasztott. Naponta jártunk dokihoz és infúzióval, szteroiddal próbáltuk tartani benne a lelket. Aztán megjött szerencsére a GS és a 2., 3. napon kezdett javulni, többet mozgott, illetve először felszívódtak az ödémák és utána a kis folyadék, ami összegyűlt a hasüregében. Szerencsére mivel egy zabagép, ezért az evést soha nem hagyta abba, csak a lelkesedés volt kisebb, viszont ez is javulni kezdett pár nap után. Pár nap után a kedve is jobb lett és egy hónap után a véreredményei is sok javulást mutattak.
Amikor elkezdtük a kezelést 3-4 naponta jártunk infúziózásra és vitamin injekciókra (pl.B12) a rendelőbe, de aztán szerencsére már csak 2-3 hetente kellett dokihoz járnunk és már csak a vitamin injekciókat kapta. Májvédőnek epato pasztát kapott, amit természetesen utált, először nagyon nyáladzott tőle, de pár alkalom után már egész jól viselte. Az első szurit dokinál adattuk be, illetve megmutatták, hogy hogy kell, azután már otthon szúrtuk Mannyt.
A tanulópénzt többször meg kellett fizetni. Pl., amikor először a patikában cukorbetegnek gyártott tűvel ellátott fecskendőt vettem, aminek olyan vékony a tűje, hogy 10-15perc volt felszívni vele a sűrű GS-t. Vagy ki gondolta volna azt a logikus dolgot, hogy annyi levegőt kéne beletolni a fiolába, mint amennyi folyadékot ki akarsz szívni? Vagy amikor először kapta Manny bőr alá az infúziót és kisebb szívrohamot kaptunk, amikor láttuk, hogy valami folyadék „lötyög” a bőre alatt. Ilyenkor az ember elég felfokozott lelki állapotban van és nem gondolja nyugodtan végig a dolgokat, az infúzió felszívódik pár óra alatt. Szóval sok dologot megtanultunk, pár dologra szépen rájöttünk és hol könnyebben, hol nehezebben otthon naponta beadtuk esténként a GS injekciót (2 emberes feladat volt). Hiába figyeltünk nagyon, 2 nagyobb és pár kisebb seb sajnos előjött, amik később meggyógyultak a kezelés során.
A 84 napos kezelés végén (amit már nagyon vártam) sajnos még nem voltak megfelelőek a vér értékei, főleg a fehérvérsejtszáma volt magas, illetve a nyirokcsomó duzzanat se zsugorodott vissza teljesen a normál méretére. A kezelés folytatásával kapcsolatban egyeztettem a dokival, a Fip warriors adminnal és még Dr. Pedersen is volt olyan kedves és visszaírt az emailemre. Természetesen a döntést nekem kellett meghozni, úgy döntöttem, hogy 30 napig még folytatjuk emelt dózison (x1,5) a kúrát. Sajnos a FIP-ben rengetek a kérdőjel, és bár sok segítséget kaphat az ember, de végső döntést mindig magunknak kell meghozni.
Végül 119 napnál hagytuk abba a kezelést, a nyirokcsomója visszazsugorodott normál méretűre. Viszont kiderült, hogy a fehérvérsejt száma egy gyulladás miatt volt az ínyében, ki is kellett sajnos műteni emiatt 2 fogát. Azóta már sokkal ritkábban, de azért járunk kontrollokra, volt kisebb gyulladása, amit szerencsére lehetett antibiotikummal kezelni. A sok küzdés után sikerült visszakapnom az az energikus kis őrült macskát, aki mindig is volt. Még egyszer szeretném megköszönni a dokimnak, a FIP warriors közösségnek, a barátnőmnek és a családomnak, akik rengeteget segítettek a kezelés folyamán.